2011.05.22. 20:08
Jenő, a veréb
Veréb a madarak Jenője!
Veréb. Mindenki tudja, hogy egy apró szürkésbarna tollazatú madárka, semmilyen énektudással. Veréb. Apró lábain ugrálva közlekedik, és a tél beköszöntével is itt marad velünk, ahogy Nemes Nagy Ágnes verse mondja: szakadó hóesésben is.
Mégis meg kell, állapítsam: a veréb nagy Jenő! Jenőségének mibenlétére egy szép nyári napon jöttem rá, mikor csendben, a délutáni naplementében figyelgettem őket. Először a fent írt sorok jutottak róluk eszembe, és láttam, milyen kedvesen igazgatják tollaikat, arcomra szelíd mosoly ült. Csak akkor tűnt fel, hogy ez a pici madár egy Jenő, mikor megpillantottam a fecskét. A fecske kinézetében is tekintélyparancsolóbb, röptében elegáns, hangjával kellemesebb madár. És ami a legfeltűnőbb: a fecske dolgos. Szerencsére házunk fizikai adottsága sok kedvező helyet biztosít a hosszú útról hazatért fecskék fészekrakásához. Ezek a dolgos állatok reggeltől estig folyamatosan építik sárból, vízből, nyálból gyúrt lakhelyeiket.
Aztán felbukkan a háztetőn Jenő. És észreveszem, hogy hangszínt vált, nagyon csavargatja jobbra balra diónyi koponyáját. Jenő valamit igen keres, kutat. A fecske megjön, Jenő elhallgat, és arrébbáll. Fecske elmegy, Jenő közelebb megy az épülő hajlékhoz és újra hangszínt vált. Rájöttem, a veréb trollkodni próbál! Igen, ez a kis túlélő, aki télben, fagyban velünk van, nem nagyon szeret fészket építeni. És az igazat megvallva nem is olyan jó építész, mint fecske pajtásunk.
Szóval Jenő mindig kicsit odasomfordál, mikor fecskemama és fecskepapa éppen gyűjtik az építőanyagot, és fecskének próbálja álcázni magát hangjával- legalábbis szintem ő ezt hiszi, és nézi, mikor költözhetne be. Odáig elmegy a szemtelenségben, hogy az ereszről lehajolva bekukucskál a tetőtartó gerendákhoz, vajon hogyan áll az építkezés. Nem hiszem, hogy felbérelte volna a fecskét, mivel az, mikor rájött, mivel próbálkozik Jenő, egyből megtorlást indított. De nem ám egyedül, mert egy fecske nem csinál se nyarat, se megtorlást. Szólt az asszonynak is, és közös erővel arrébb hessegették a Jenciket.
Jenőék szomorúan és megalázottan, de arrébb ültek szép sorba a tető gerincére, ahonnan, mint jó Forma1-es rajongó: heves balról jobbra fejmozgással követték fecskéék infrastrukturális fejlődését.
veréb :)
fecske :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vanclemm0ns 2011.05.22. 22:08:29
jenomano 2011.05.23. 01:22:41
puszi