Halk kilégzés. Belégzés. Mozdulatlan test a kádban. Lassan történik a visszatérés, először csak a lábujjak mozdulnak meg. Azok is, mintha idegen testen táncolnának. Csempén kúszó vízcseppek. Már nincs ott a tigris, se a pillangó. Pedig nemrég még biztos voltam benne. Láttam.

 Éjjel 3:53. Hazatámolyogtunk. Sikerült gitárunkra lelnünk. Szomszédaink bánatára. 

Aztán megtaláltuk firkálmányaimat. Rettenetes, borzasztó visszaolvasni. Felfoghatatlanul hányadék, de találtunk benne legalább 4 jó sort. Igen, azt hiszem koncentráltabb, esszenciálisabb "műveket" kéne kiadni kezem közül. De azt mondták, nehogy töröljem, az én vagyok. Már kételkedem ebben is. Meglehet, akkor valamennyire én voltam....már megint változtam.

Visszatérve: abból a tetszetős 4 sorból igen tartalmas pop/rock/blues koncertet alkottuk. Jó, amikor csak elszállhat az agy. Nem tudatmódosítóktól, csak úgy. Ez olyan szerelem-fajta. Nekem. 

Nem úgy gondolok a szerelemre, mint mások, vagy a többség. Sok mindenbe szerelmes vagyok. Vagyis tudok az lenni. Nehéz ezt elmagyarázni, de valami olyasminek fogom fel a szerelmet, amiben teljesen kiteljesedhetsz, amiben magad vagy, szabadon, önfeledten. Euforikus boldogság, amit senki nem vehet el. Ezt nem csak egy ember iránt lehet érezni. Lehet egy koncert, egy este, egy délután a tóparton. Szerelmes vagyok egy tóparti délutánba,amit a barátaimmal töltöttem el. Elmondhatatlan szabadságot éreztem, amit ott és akkor senki és semmi nem vehetett el tőlem. Közhelyes. Más volt, mint a többi délután valamiért. És ez a pici dolog már elég. Mert mi kell ahhoz, hogy szerelmes legyél? Valami kis borzongás, kémia....istentudja. De nem nagy dolgok.

Undorodom az amerikai romantikus filmektől. Nincs olyan, hogy becsönget hozzád a szomszéd helyes fiú félmeztelenül, hogy kölcsönkérjen egy kis sütőport, miközben te épp a lábadat gyantázod, és iszonyú kínosan, de szexin mosolyogtok egymásra. Következő jelenet, hogy a képcsőházban összefuttok és elkéri a számod. Bullshit. Emberi elme szüleménye, de bullshit.

És jobb, ha a lányok ezt tudatosítják magukban, mert amíg ezt kergetjük, rengeteg szerelmet kihagyunk. Azokat a szerelmeket,a miket én annak hívok.

4:11. Mindenki elaludt. Vége a rímhányásnak, 'koncertnek',szerelemnek.

  Kowalsky meg a Vega:

"a szívem a net az eszem az enter,

 lájkollak ezerrel."

********************************************************

Kiforratlan 1.

Mint Nap, kinek társa volt a Hold

Együtt csillogták be az eget,

Kihunyt Napnak fény,

s vele puszult másik fele.

A szilárd szikla,

Mit láthatatlan erő ostromol,

Zúzza homokká véglef,

s felkapja, messzeszáll,

Nem tudja mivé lesz.

Talán zúgó golyam söpri tovább

jelentéktelen lényét

Vagy örökké a széllel száll

Nem lelé helyét.

Csak a magány csendje tudja, hol fáj

Szám nem tud nyílni akkor sem ha akarna.

Merev testem, lelkem, csak réved távolba.

Hányhatnékom nem múlik, de nem élek.

Test mozdulatlan gépe feladta

Agy fájdalmat kiiktatta

És csak üresség marad

Bár jó lenne a harag…

Vagy bármilyen érzés, mi él,

De bennem egy porszem ma útra kél.

Kiforratlan 2

Vakon nézem a futó percek múlását

Valami elveszett, kihunyt a fény.

 Ereimben erőtlenül lüktet a vér.

Próbálja éltetni a szívet,

Izom a húsba liheg.

Élettelen múló pillanat,

Lelkembe kés szalad

Csend megerőszakolja odabent

Mozdulatlan ridegséget teremt.

Kiforratlan 3

Kiszáradt lelkem nyomorúság kínja járja át

holttestnek is jobb lenni, mint lebegni tovább.

Szétmar a keserűség,

Fojtogat a vágy,

Hogy csak egyszer álljon vissza az idő

Ahol akkor állt.

Hazug szavakon ringatom agyam.

Könnyebb ma meghalni, átadni magam.

Keservet hány a szív

Megszakad a lélek

Vissza ugyanúgy sose tér

Mint akkor éjjel.

Mállik az idő szanaszét testemen

Keselyűk köröznek felettem.

Csontomig ég az érzés tüzes fegyvere

Lőpor híján nézni kényszerül szellemem.

 Gödörpánik a Balatonban

Azaz hogy csinál pár fiatal VMSZ pánikot

   Balaton, kánikula...a hőmérséklet olyan csúcsokat döntögetett, hogy az addig természetes légnemű környezet élhetetlenné vált, így a víz tűnt az egyetlen túlélési lehetőségnek. Ezt a csendes, fülledt napot törte meg 6 fiatal, játszani vágyó egyetemista. 

F. Ákos             értelmi szerző

T. András          fúrófej

Sz. Márton        jómunkás

K. Gergely        technikai menedzser (hangosan nevető)

P. Adám           megtévesztés mestere

R. Eszter          terelő asszisztens

    Kreativitás határtalan, ha a másik ember bosszantásáról van szó. F. Ákos leporolt agyában egy régi trükköt, és megosztotta velünk. Egy egyszerű gondolat volt, mely nem várt lavinát hozott maga után. Az ördögien gonosz, ám hihetetlenül egyszerű ötlet a következő volt: a Balaton alig térdig erő vizébe akkora gödröt ássunk, hogy aki beletéved, nyakig elmerüljön. Zseniális. Senki nem számít rá, látványos és mégsem tud sérülést okozni. Az ötletet először belsőbb vizeken teszteltük. T. András es Sz. Márton fúrótehetségének köszönhetően akkora lyukat ástunk a Balatonba, hogy a víz felhajtóereje megakadályozta további munkálatainkat. (És legfőbb célunkat: a Föld magma elérését) Ekkor tudtuk, elértük a célunkat. A kivitelezés útjába semmi nem állhat, így egy ilyen "kis" mélyedést rejtettünk a bejárat közelébe is. Elkészült a nagy mű igen, a gép forog  az alkotó pihen. A siker óriási volt. Terelő asszisztensek segítségével pontosan belesétáltak a gyanútlan fürdőzni vágyók. Kisebb lányok fejbúbig eltűntek benne, a nagyobb férfiak pedig nyakig álltak az addig bokáig erő vízben. Meglepő, de az emberek többsége kacagott ezen, nem zsörtölődtek. Majd miután rájöttek, hogy egy csapda áldozatai lettek,és végig figyelték őket, leültek a mélyedéstől kicsit távolabb, és figyelték, hogy tűnnek el az emberek a 40 centis vízben. Mesteri „prank-ünk” egy francia csoportnak is megtetszett, így besegítettek a mélyítésbe, mivel a Balatonnak van egy olyan tulajdonsága, hogy nagyon gyorsan betemeti az ilyen gödröket. Külföldi barátinkkal karöltve figyeltük,es röhögtünk az "áldozatokon", akik miután eltűntek, leültek mellénk figyelni a következőket. Ez az ördögi kör addig fonódott, hogy lassan a fesztivál összes embere e bejárat felé tömörült, hogy lássa a következőt. Aki éppen nem volt vízben, az a parthoz közel húzódva figyelte az eseményeket. Egy-egy szebb esés után a tömeg tapsolt és visított!:) A partról fényképeztek ,kameráztak és tolakodtak az emberek hogy, lássák a következő szerencsétlent, vagy éppen csak megtudják, minek örül ennyi ember egy helyen.

    Hogy mikor lett óriási a buli? Amikor egy magát in-kalosnak mutató nagydarab állat bejött a vízbe, és elkezdett ordibálni, hogy most azonnal álljon elő, aki ezeket a lyukakat ásta (ugyanis idővel annyi lyuk lett a Balatonban, hogy gyakorlatilag csak esni-kelni lehetett benne) Valamiért két kis gizda szőke gyereket rángatott ki a vízből, kezükbe ásót nyomott, és ordítva utasította őket, h most azonnal temessék be a keletkezett gödröket! A tömeg hörgött, fújolt, tombolt! Valaki meg sárral is dobálta a magából kikelt biztonságist. Vagyis ál-biztonságist. Mivel egyszer csak a tömegen átvergődve jött egy egyenruhás ember, és üvöltve parancsolta a térdig vízben álló balfasznak, hogy vegye le az in-kalos jelzését, de azonnal. A mamlasz ekkor kissé vonakodva,de eltette a plasztiklapocskát, ám sértettsége nem hagyta kimenni, és tovább erőlködött a több száz fős tömeggel szemben. A nép viszont nagy úr, ereje elsöprő, ha egyet akar. Mi pedig egyet akartunk: takarodjon ki, és szórakozhassunk tovább. Sárdobálás közepette mit volt mit tennie, kivánszorgott a pályát tévesztett őrült. A fesztiválozók tomboltak! Hullámoztunk, énekeltünk, külföldiek elkezdtek valamilyen egyendallamot kántálni! Mindenki tapsolt, mi meg csak pislogtunk a tömegből hogy mit teremtettünk. Először úgy éreztem, kár hogy nem tudja mindenki: ezek MI voltunk!! Mi kezdtük. a mi ötletünk volt. Mi ástuk az első nagy lyukat. Aztán szépen lassan ez az érzés elmúlt, és rájöttem, ez úgy szép, ahogy van. Jó, hogy mi tudjuk, mivel kezdődött, örültünk, hogy egy ilyen egyszerű poén ilyen embertömeget tudott összetartani. És büszkeséggel mentünk végig az aprókavicsos forró ösvényen, hallgatva az erről folyó beszélgetéseket.

Miután szerteoszlott a tömeg, valóban kijöttek a vizimentők. Álldogáltak a térdig érő vízben, tapogatóztak. Tanakodtak erősen. Egyik másik azért kuncogott is, és rádiós „segítséget” kértek. A parton „szemtanúkat” faggattak, vajon mikor kezdődhetett ez az egész, hány gödör lehet és merre…

Vizimentő:           Mióta lehetnek ez a gödrök?

Szemtanú:          Nem tudom pontosan, de körülbelül egy órája.

R. Eszter:           Már egy napja ezt játsszuk. Ne tessenek aggódni, a víz nagyjából 10 perc alatt                                     visszahordja az iszapot.

Megnyugodtak. Elmentek.

 Hallottatok már a szívritmuszavar kiütéséről? Én ez idáig nem, de miután szembesültem vele elgondolkoztam, mennyire brutális és mégis lenyűgöző orvostudományunk. A beavatkozás lényege, hogy azoknak az embereknek, akiknek hosszú idő óta szívritmus zavaruk van, és ezt gyógyszerekkel nem tudják beállítani, egyszer csak kiütik a szívét. Sebészek, altatóorvosok és nővérek jelenlétében mesterségesen megállítják az addig furcsán ketyegő szívet, majd újraindítják. Mintha csak egy szoftverhiba lenne, amit a Windows újraindítása általában automatikusan javít. Hogy mennyire kockázatos? Annyira, mint egy klinikai halál. Vagy visszatér, vagy nem.

Eközben a lélek:

(píí-píí-píí….)

Áh, megnyugtató hangok, Mr. Szív teszi a dolgát. Mégis valami furcsa, ahogy itt nézem, ez nem egy tökéletes szinusz görbe… Buli van fent, vagy mit csinálnak ezek? Mi ez az eszeveszett zakatolás? Hé, odafönt, koordináljátok már magatokat egy kicsit! Francba! Lehet, hogy ezért vagyok itt? Most hogy körülnézek, tényleg idegen és klórszagú a hely. Valami történni fog, érzem. Milyen kis helyes zöld rucik…Na, álljunk csak meg!

[- Altatással, vagy a nélkül csináljuk, doktor úr? A páciens már elég öreg, veszélyes lehet…

- Igen, nem kockáztathatjuk meg az altatást. Hölgyem, kérem ne ijedjen meg, de aneszteziológus orvosunk azt tanácsolta, hogy altatás nélkül végezzük a beavatkozást. Egyáltalán nem jár több kockázattal, csak később érezhet kis zsibbadást a karjában.]

Altatás nélkül? Ezek megőrültek, akkor mindent érezni fogok? Arra nem is gondoltak, mi van, ha eltávozok? Jó, nyugi, nyugi, tudják a dolgukat…úgy néznek ki, mint akik értik, hogy mit csi….

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ……

Hú de könnyű vagyok. Mennyire gondtalan minden. Lehet mégis elvállalták az altatást? Persze, csak az lehet. Uramisten! Látom magamat. Látom magam felülről! Nem, nem , nem, Mr. Szív, Mr. Szív! Nem hall senki? Itt vagyok egyedül! Segítség! Ohh…Micsoda mennyei zene, ott biztos van valaki….Anyu….?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…..

Jézusom, ilyen szörnyű másnaposságot. Mi ez a rettenetes fájdalom?! Öreg vagyok én már ehhez, másnaposság tehát kizárva. De akkor mi ez a nyomasztó….

(Pííí-pííí-pííí…)

Ez Mr. Szív! Oh,Te robosztus ketyere, hát visszajöttem.

  Mivel mostanában nincs időm írni, ezért egy Örkény egypercest szeretnék veletek megosztani. Egyébként ez az egyik kedvencem, és még a címe is tükrözi a "helyzetállást". Jó szórakozást!

"NINCS SEMMI ÚJSÁG

Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia (1827-1848).

Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni, miért, nem támadt föl.

A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött.

Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.

Köszöni, jól, mondta Hajduskáné.

Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr.

Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott.

Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve inni.

Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné.

Klórozzák.

Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit.

Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet.

Itt a beszélgetés elakadt.

Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony.

Nincs semmi különös, mondták neki.

Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső.

- Nem fog maga megázni? - kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső horgászbot-készítő kisiparos.

Nem számít, mondta, Hajduskáné. Ő direkt szereti az esőt.

Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a nénike.

Ő erről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné.

Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert elriasztja a látogatókat a temetőből.

Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.

Most hosszabb szünet állt be a társalgásban.

- Hát meséljenek már valamit! - nézett rájuk a föltámadott.

- Mit meséljünk? - mondta az öreg nénike. - Nincs nekünk annyi mesélnivalónk.

- Nem történt a szabadságharc óta semmi?

- Mindig történik valami - legyintett a kisiparos. - De ahogy a német mondja: Selten kommt etwas Besseres nach.

- Ez van! - tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna fogni, csalódottan visszasétált az autójához.

Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól.

- A viszontlátásra - mondta, és leereszkedett a gödörbe.

A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki.

- Minden jót! - szólt le a fiatalasszonynak.

- Mi történt? - kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. - Csak nem mászott vissza a sírba?

- De visszamászott - csóválta a fejét a nénike. - Pedig milyen jól eldiskuráltunk."

A cím mindent elárul. Mióta megláttam nélkülözhetetlennek érzem! Ebben minden Jenőség egyben megtalálható, amit csak az iskolában el lehet követni.

 Jó hírem van, kedves rajongótáborom!:D

A mai naptól egy vadi új rovattal jelentkezek, úgy is mondhatnám, hogy az első rovatommal, hiszen eddig észrevehető módon intuitívan írogattam a kis portálra.

Tehát, dobpergés, feszült csend, tráláláláááá......a rovat neve: MiAMenő HELYETT MiAJenő!!! juhhee!

Első kiválasztottam pedig az alábbi használati cikkre esett.

Everyday im shuffln!!

Akinek ez kevés, nem érzi elég menőnek, nem bízik csalhatatlan menőségradaromban, annak segítségképp:

:

Veréb a madarak Jenője!

Veréb. Mindenki tudja, hogy egy apró szürkésbarna tollazatú madárka, semmilyen énektudással. Veréb. Apró lábain ugrálva közlekedik, és a tél beköszöntével is itt marad velünk, ahogy Nemes Nagy Ágnes verse mondja: szakadó hóesésben is.

Mégis meg kell, állapítsam: a veréb nagy Jenő! Jenőségének mibenlétére egy szép nyári napon jöttem rá, mikor csendben, a délutáni naplementében figyelgettem őket. Először a fent írt sorok jutottak róluk eszembe, és láttam, milyen kedvesen igazgatják tollaikat, arcomra szelíd mosoly ült. Csak akkor tűnt fel, hogy ez a pici madár egy Jenő, mikor megpillantottam a fecskét. A fecske kinézetében is tekintélyparancsolóbb, röptében elegáns, hangjával kellemesebb madár. És ami a legfeltűnőbb: a fecske dolgos. Szerencsére házunk fizikai adottsága sok kedvező helyet biztosít a hosszú útról hazatért fecskék fészekrakásához. Ezek a dolgos állatok reggeltől estig folyamatosan építik sárból, vízből, nyálból gyúrt lakhelyeiket.

Aztán felbukkan a háztetőn Jenő. És észreveszem, hogy hangszínt vált, nagyon csavargatja jobbra balra diónyi koponyáját. Jenő valamit igen keres, kutat. A fecske megjön, Jenő elhallgat, és arrébbáll. Fecske elmegy, Jenő közelebb megy az épülő hajlékhoz és újra hangszínt vált. Rájöttem, a veréb trollkodni próbál! Igen, ez a kis túlélő, aki télben, fagyban velünk van, nem nagyon szeret fészket építeni. És az igazat megvallva nem is olyan jó építész, mint fecske pajtásunk.

Szóval Jenő mindig kicsit odasomfordál, mikor fecskemama és fecskepapa éppen gyűjtik az építőanyagot, és fecskének próbálja álcázni magát hangjával- legalábbis szintem ő ezt hiszi, és nézi, mikor költözhetne be. Odáig elmegy a szemtelenségben, hogy az ereszről lehajolva bekukucskál a tetőtartó gerendákhoz, vajon hogyan áll az építkezés. Nem hiszem, hogy felbérelte volna a fecskét, mivel az, mikor rájött, mivel próbálkozik Jenő, egyből megtorlást indított. De nem ám egyedül, mert egy fecske nem csinál se nyarat, se megtorlást. Szólt az asszonynak is, és közös erővel arrébb hessegették a Jenciket.

Jenőék szomorúan és megalázottan, de arrébb ültek szép sorba a tető gerincére, ahonnan, mint jó Forma1-es rajongó: heves balról jobbra fejmozgással követték fecskéék infrastrukturális fejlődését.

veréb :)

fecske :)

Miből tudod, hogy egyetemista vagy,és már egy hónapja nem voltál otthon?

- a meleg kaját csak hírből ismered

- a lábujjadon a köröm olyan hosszú, hogy nyomja a cipőd

- a szennyesláda tetejét már meg se próbálod becsukni

- kis műanyag dobozban, valami zöld mocorog a hűtőben (ez az előzőhavi adagból maradt étel)

- kívülről tudod az MTV műsorait

- ha valaki azt mondja "család", könnybelábad a szemed

- a pizzafutár már nem kérdezi a házszámot

és a törölköződnek már furcsa az illata.

HIÁNYZOL, ANYA!

(A rádöbbenés érzéséhez köszönet: K-C A.)

 A projekt

Breaking news! Megszakítanánk híreinket! Kiderült, miért próbálja a kormány a felsőoktatási intézményeket átalakítani.

Titkos ügynökünk, akit természetesen nem nevezhetünk nevén, kinyomozta az igazságot. A sokak kedélyeit borzoló felsőoktatást átalakító tervezetről lehullott a lepel. Hoffann Rózsa sokáig próbálta titkolni most 18. életévét betöltött lányát, Virágot. Mint megtudtuk, a törékeny kis szőke lány sajnos az eszével nem igazán villoghat- talán emiatt titkolta Rózsa eddig a világ elől, de ez egyelőre nem megerősített. Tény viszont, hogy a kis Virág most készül az érettségire, vagy talán már túl is van rajta. Szupertitkos eszközökkel megszereztük anyja telefonjából felvételi kódját, mely után már csak pár perc és néhány ezer forint volt szükséges, hogy az egyik felvi-nél dolgozó kisasszonyt lefizessünk néhány zaftos információért. Nem volt hiába fáradozásunk. Virág Corvinust jelölt, és csakis azt. Arról is értesültünk, hogy a lánynak a szükséges felvételi pontok fele van meg csupán, így szinte biztos az elutasítás. Akkor mért tette? Miért csak a Budapesti Corvinus Egyetemet jelölte? Tán’ teljesen elment a józan esze? Hosszú kutatásunk eredményeként fény derült a titokra.

Hoffmann Virág befolyásos anyukája egyik este így szólt lányához: „Kicsim, bármi történjen, te közgazdász leszel, ezt tűzön vízen keresztül viszem, ha kell iskolákat szűntetek meg és alakíttatok át!”

Mivel minden hájjal megkent detektívjeink nem csak a hálószobába, hanem Rózsa dolgozószobájába is tettek poloskát, a szörnyű projekt lelepleződött. Kérjük, gyengébb idegzetű olvasóink innentől ne olvassák!

Rózsa így szólt férjéhez: Lali, kész a terv, meg kell, hogy tegyük!

Lali: Nem tudom, Rózsa, nem fognak ezért sokan lázongani, utálni?

Rózsa: Mit fecsegsz itt össze-vissza?! A gyermekünk jövőjéről van szó!

Lali: Rendben, ne haragudj. Tehát, mi a végleges felállás?

Rózsa: Örülök, hogy megkérdezed. Muhahaaaa (gonosz kacaj-szerk.) Először is elhitetjük az emberekkel, hogy hatalmas átalakításokat szervezünk. Fő célpontba a Corvinust állítjuk. Erre még indítékunk is lehet, hisz’ kommunista vezetésű, senki sem fog gyanút fogni. Elhintjük az információt az origónak, onnan úgyis egyből átveszi az index, és minden agyatlan egyetemista azon fog pánikolni, vajon megszűnik-e a feje fölül az iskolája. Nem szólunk, húzzuk, vonjuk a tervezetet, amíg lehet a felvételiken sorrendet változtatni. Így szép lassan mindenki hátrébb fogja sorolni a Corvinust, és akkor…és akkor… Muhahaa (gonosz kacaj- szerk.) Lejjebb mennek a ponthatárok, és a mi kis Virágunk ott lesz! Ott lesz, ahol mindig is akart, Lali!

Lali: Ördögi egy projekt!

A további beszélgetéseket magán jellegük miatt nem közölnénk.

 Corvinusos pánikroham

Egy origós cikk miatt söpört pánik végig a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói között. A ciki többek között azt taglalta, hogy a magyar kormány, azon belül is az oktatásügyi minisztériumból híres Hoffmann Rózsa 12 egyetemet tartana meg a mostani 29-ből. Az ügyben nem hogy döntés, de még tervezet sem született. Ám ez a cikk kijött, és egyből pánikrohamot indított el a diákok között, akik fejvesztve szaladtak a rektor úrhoz, hogy mi lesz hőn szeretett intézményükkel.

Az ügy kapcsán egyből facebook csoportok születtek, mintha azzal bármit is tudnánk befolyásolni. Egyedül annyira volt jó, hogy aki nem olvassa az origot és/ vagy az indexet, azokhoz is eljutott a hír. Számlálhatatlanul posztolták a felháborodott diákok, hogy meg fog szűntethetik a Corvinus. És még annál is többen kommenteltek magukból kivetkőzve, hogy mégis hogyan képzelni ezt a kormány. Nos, hogy egy kicsit helyre tegyük a dolgokat. A kormánynak, mint egységes nagy valaminek, eddig ehhez semmi köze nincsen. Hoffmann Rózsa és csapa gondolkozik, hogyan lehetne valamit tenni, hogy diplománk versenyképesebb legyen, és ezzel együtt valamilyen- költségek szintjén- hatékonyabb rendszert dolgozzanak ki. Igen, felröppent a hír, hogy ennyi meg annyi iskolát meg akarnak szűntetni, de jobb szó, hogy átalakítani. Ezek még csak gondolati szinten vannak, tárgyalások folynak a rektorokkal, iskolavezetőkkel, hogyan lehetne a legoptimálisabban ezt megoldani.

Most pedig, mint hallgató:

Nem értettem, hogy miért sír ennyi (már a rendszerben lévő) diák ennyire, ezért egy kicsit kérdezősködtem. Kérdésemre, hogy szerinted, mi is azzal a baj, hogy esetleg a Corvinust átalakítják, általában az a válasz jött h: ”egy ilyen régi egyetemet nem lehet; most akkor mi lesz a diplomámba beleírva; én nem akarok mocskos BME-s lenni; kevesebb embert fognak felvenni”.

Mennyi szörnyű dolog! Menjünk rajta sorjában.

1.) Ilyen régi egyetemet nem lehet: miért ne, ha egyszer nem hatékonyan működik? Mondhattuk volna ezt 40 év kommunizmus után is, hogy ilyen régi rendszert ne, légyszi ne cseréljünk le! Ha ésszerű az átalakítás (márpedig ezen dolgoznak), akkor jót is fog tenni a Corvinusnak. A hallgatói életet valószínűleg nem sokban fogja befolyásolni, inkább vezetői szinten kívánnak változtatni. Ja, hogy a rektornak lehet nem lesz jó? Megesik. De az engem hol érint?

2.) A diplomáddal semmi nem fog változni, ugyanúgy bele lesz írva, hogy közgazdász vagy, ugyanúgy benne lesz a szakdolgozatot érdemjegye, maximum annyi tud változni, hogy nem Budapesti Corvinus Egyetem lesz beleírva. Ami valóban egy nagyon régi, szinte már tradicionális neve a Közgáznak, kár lenne veszni hagyni.

3.) Nem akarsz BME-s lenni? Ezzel nem is foglalkoznék többet. Aki ennyire korlátolt, az maradjon is büszke, okos Corvinusos!

4.) Esetleg azzal van bajod, hogy kevesebb embert fognak eztán felvenni? Nos, te, nagyon közgazdász, ha jobban belegondolsz, ez téged egyrészt nem érint, ha viszont mégis akkor csakis pozitívan. Igen, mert gondoljuk csak át együtt: kevesebb embernek lesz olyan típusú diplomája, mint a tiéd, ezzel pedig valószínűleg az értéke nőni fog. Szörnyen hangzik ez is!

Tehát, amíg egy írásban leadott tervezetnél sem vagyunk, amíg a rektor is csak annyit tud mondani, hogy tárgyalgatnak, és abból is csak annyi derül ki, hogy körülbelül minden egyetemet és főiskolát fog érinteni az átalakítás, addig szerintem ne lázongjunk. Maradjunk egy kicsit csendben, figyeljünk, és olvassunk értelmesen híreket, mert ez volt az egyik legfőbb oka értelmetlen lázongásunknak.

 Radio1 vs. MR2

Avagy: hogyan veszíts el egy szomszédot fél perc alatt?

Mindig is egy olyan lakásról álmodoztam, ahol sok minden egyéb mellett egy remek lakóközösség található. Ez a remény kezdett megcsillanni, mikor lakóhelyet váltottam. Az addig zord, szomszédok nélküli albérletből, egy cuki kis világos, újépítési lakáskába költöztem. Első gondolatom, hogy most mindent bevetek, mi egy jó szomszédhoz illik, köszönök, mosolygok, esetleg be is hívom egy csevegésre, melyet megfejelem teával és süteménnyel. Hát nem romantikus?

Eltelt egy-két hét és én még mindig nem tudtam a mellettem lakókról szinte semmit. Egyetlen információm annyi volt, hogy zenei ízlésünk valószínűleg nem azonos, mivel ő előszeretettel bömböltette Beyoncet, Rihannát sőt a pop koronázatlan királynőjétől, Britney Spearstől is hallottam nem egy számot. A legegyszerűbb egy rádiócsatornával jellemezni: Rádió1. Aki már hallgatta tudja, hogy valóban napjaink slágerei mennek rajta. Nagyjából válogatás nélkül és végtelenítve! Ezzel szemben én inkább olyan MR2 típus vagyok. Ha kell, meghallgatom én Beyoncet, de nem korlátozom zenei „látóköröm” ennyire szigorúan! J

Egy hónap elteltével sem fordult viszonyunk olyanná, hogy bármikor bekopoghassak, ha elfogy a Pepsi, de lassan beláttam, hogy ezt talán a sors akarja így velem. Egyszerűen nem lehet jó szomszédi viszonyom, és inkább örüljek annak is, hogy nem rossz. Legalábbis addig a pillanatig nem volt rossz, míg egyik legjobb barátomnak nem csináltunk titokban egy születésnapi bulikát.

Délután volt, és több cseles kommunikációs fordulattal elértük, hogy mit sem sejtve albérletembe fusson. Kicsomagoltuk a tortát, pezsgő behűtve, haverok megérkezve, lakás kitakarítva, mondhatni minden flottul ment, csak magamra nem volt idő. Csengettek. Kapkodva, mégis halkan kikukucskáltam. Ő az. Úrrá lett rajtam egy enyhe pánik, hogy koszos takarítós mackónadrágba mégsem kéne fogadni. (nem mintha még úgy nem látott volna- csakis az alkalom miatt) Jobb híján kikiáltotta a magam nyers stílusával:

„ Egy pillanat, SZAROK!”

Nem is lepődött meg ezen, nem voltak tőlem szokatlanok az ilyen megnyilvánulások, szépen nyugalmasan megvárta azt a másfél percet, mialatt én felkaptam egy igen elegáns farmert és pólót, majd mosolyogva ajtót nyitottam. Öröm, boldogság a köbön. Majd miután mindenki jól megszorongatta, megpuszilgatta az ünnepeltet, az szolidan megjegyezte:

 „Jenő, (mert mindig így hív) engem már meg se lep, ha te azt ordítod ki a lakásból, hogy éppen szarsz, de a szomszédod még szerintem nem volt erre felkészülve.”

Mint utóbb kiderült, a kedves populáris lelkű szomszédlányka éppen akkor tartott hazafelé párjával, és pont sikerült elkapnia ordenáré üvöltésemet, mellyet kerek szemekkel és egy fintorral konstatáltak.

Ekkor döbbentem rá végleg, hogy sose leszek jószomszédi viszonyba, bárhová is költözök, de talán nincs is rájuk szükségem, míg ilyen barátaim vannak.

 A show

Lezajlott a várva várt vasárnap. Nem az, amire sok keresztény gondol, de az RTL klub számára hasonlatos lehet a bibliai aranyvasárnaphoz is. Megtudta végre az ország, hogy a majd hat hónapig kukkolt cölöbjelöltek közül ki lesz az a kitüntetett, az egy, amit a szlogenből oly’ sokszor hallottunk, aki mindent visz.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az utolsó hétre három kemény harcos maradt. Kócos Éva, Szónok Jerzy, és akit nem lehet egy jelzővel illetni: Alekosz. A sokak által vitatott kérdés, melyre komoly műsorokat tudtak építeni, embereket tudtak mozgósítani, eldőlt. És utána csak egy üres, sötét, drámai hangulatú gipszkartonépítmény maradt. Tartsunk egy leltárt hőseinkről, kik sztahanovista módon küzdöttek életben maradásukért zord villakörülmények között. Kócos Éva sokak számára csak egy szimpla idegbeteg volt. Ezt mégsem mondhatjuk ki ilyen egyszerűen, hiszen csodás pillanatai is voltak leghűségesebb, leg-leg-legjobb barátjával Alekosszal. Rapszódikus kapcsolatukat egy dolog jellemzi igazán: Éva megalázkodó idomulása a görög Kis Alekoszhoz. (Itt kitérnék: nem lepődünk meg persze, hogy az Alekosz nevet az utóbbi időben több anyakönyvvezető látta, mint a Herkulest- kemény görögök harca volt az is, de a mi „kis” magyar Alekinnyónk most biztos vezető a névlisták billboardján) Tehát idegbeteg Éva, aki többször volt kint párbajozni, mint az összes többi egybe, az utolsó, legvégső csatán vérzett el. Arcáról jól leolvasható volt, hogy nem számított a Retardált elleni veszteségre, mégis könnyes szemmel távoznia kellett, mert Szónok Jerzy és kis görögünk porig verte. utolsó szó jogán is legigazabb baráját védte, és felszólította, mondhatjuk mozgósította Rajongóit, hogy innentől Alekoszra herdálják minimálbérüket.

 Már csak kettőőő maradt- énekelhetnénk. Izmos, forró barátunkról végig megható történeteket játszottak be. Élete szinte anderzeni tündérmesének tűnt, de nem tudom miért (talán az én mocskos fantáziám és rosszindulatom), valahogy mindig beugrott az a tükrös jelentet. (tudjátok.) Nos ,a széles mosolyú, megható katona se bírta sokáig szusszal a Terminátor mestere mellett. 59-41-re kikapott ellenfelétől. Bárgyú arcán ekkor se lehetett különösebb érzelmeket látni, nagyjából olyan volt, mint az öt és fél hónap alatt mindig: szürke eminenciás. Persze senki nem lepődött meg, hogy a kicsi Tom Sawyer ott van a legek közt, hisz’ ha visszaemlékszünk az előző szériákra, mindig hasonló, karakteres emberek hódították meg a csúcsokat. Sőt, ha továbbmegyünk, szinte biztosra is vehettük volna, hogy a magyar emberek szíve inkább rajta esik meg, és kegyeikbe zárva elhalmozzák bruttó 350Ft-os sms-ekkel. A magyarok empátiaszintjét ezúttal nem tudta megugrani Jerzy, így a szinte már művészi szintre emelt 8 általánost végzett Alekosz vihette el A Mindent. Hogy mi mindent? Attól még a görög szeme is könnybe lábadt. Elsőként egy modellhölgy csinos kezei körül ragadhatta kis a szimbolikus 12x 1 kerek millió magyar forintot érő takarékbetét számlát. Meghatottságán jobban csak a pezsgő csillogott a szemeiben, melyből tetemes mennyiséget lehúzott utolsó léptei alatt. Majd következett a már majdnem középkategóriás verdájának kulcsa, ami eltörpült az 52nm-es lakás mellett, melyhez kapott (arra kíváncsi lettem volna, hogy tudták volna megoldani, hogy ne kapja meg) egy 62nm-es teraszt. Alekosz persze a legfelsőbb szintekhez méltón furcsa fogsorát villogtatva konstatálta ezt is. És amikor már figyelme szinte irányíthatatlanná vált a bódulattól, megtetézték egy Sri-Lankai úttal másodmagával. A másodmagával kifejezésnél valószínűleg furcsán nézhetett, mert a (szintén remek agyi kapacitásokkal megáldott) műsorvezető hölgy gyorsan hozzátette: azzal mész, akivel csak akarsz, Alekosz! A görög tudja, mi kell a nőknek, egyből felajánlotta felebarátságból Lilunak e megtisztelő utat, melyhez a szőkeség csak bakfis módjára kuncogni tudott. Komolyan bevette?

Konfetti, zene, ölelkezés, rózsaszín happy end. Egy nyitott kérdés maradt hátra. Egyetlen egy súlyos, ám nyitott kérdés. Elvállalja-e Magyarország Adonisza a 7 nap múlván kezdődő következő műsorát, melyben főszereplőként feleséget kereshet magának. A tét nem több, mint visszaköltözni a villába, és válogatni a szerelmes nők tengerében. A villához fűződő perverz viszonyából fakadóan a logika azt diktálná, hogy visszamenjen, de most hogy ott A Minden. Mit fog vajon tenni a Való Világ 4 nyertese? Tetőzi A Mindent egy szerelemmel, vagy bölcs módján belátja: a jóból is megárthat a sok?