Gödörpánik a Balatonban

Azaz hogy csinál pár fiatal VMSZ pánikot

   Balaton, kánikula...a hőmérséklet olyan csúcsokat döntögetett, hogy az addig természetes légnemű környezet élhetetlenné vált, így a víz tűnt az egyetlen túlélési lehetőségnek. Ezt a csendes, fülledt napot törte meg 6 fiatal, játszani vágyó egyetemista. 

F. Ákos             értelmi szerző

T. András          fúrófej

Sz. Márton        jómunkás

K. Gergely        technikai menedzser (hangosan nevető)

P. Adám           megtévesztés mestere

R. Eszter          terelő asszisztens

    Kreativitás határtalan, ha a másik ember bosszantásáról van szó. F. Ákos leporolt agyában egy régi trükköt, és megosztotta velünk. Egy egyszerű gondolat volt, mely nem várt lavinát hozott maga után. Az ördögien gonosz, ám hihetetlenül egyszerű ötlet a következő volt: a Balaton alig térdig erő vizébe akkora gödröt ássunk, hogy aki beletéved, nyakig elmerüljön. Zseniális. Senki nem számít rá, látványos és mégsem tud sérülést okozni. Az ötletet először belsőbb vizeken teszteltük. T. András es Sz. Márton fúrótehetségének köszönhetően akkora lyukat ástunk a Balatonba, hogy a víz felhajtóereje megakadályozta további munkálatainkat. (És legfőbb célunkat: a Föld magma elérését) Ekkor tudtuk, elértük a célunkat. A kivitelezés útjába semmi nem állhat, így egy ilyen "kis" mélyedést rejtettünk a bejárat közelébe is. Elkészült a nagy mű igen, a gép forog  az alkotó pihen. A siker óriási volt. Terelő asszisztensek segítségével pontosan belesétáltak a gyanútlan fürdőzni vágyók. Kisebb lányok fejbúbig eltűntek benne, a nagyobb férfiak pedig nyakig álltak az addig bokáig erő vízben. Meglepő, de az emberek többsége kacagott ezen, nem zsörtölődtek. Majd miután rájöttek, hogy egy csapda áldozatai lettek,és végig figyelték őket, leültek a mélyedéstől kicsit távolabb, és figyelték, hogy tűnnek el az emberek a 40 centis vízben. Mesteri „prank-ünk” egy francia csoportnak is megtetszett, így besegítettek a mélyítésbe, mivel a Balatonnak van egy olyan tulajdonsága, hogy nagyon gyorsan betemeti az ilyen gödröket. Külföldi barátinkkal karöltve figyeltük,es röhögtünk az "áldozatokon", akik miután eltűntek, leültek mellénk figyelni a következőket. Ez az ördögi kör addig fonódott, hogy lassan a fesztivál összes embere e bejárat felé tömörült, hogy lássa a következőt. Aki éppen nem volt vízben, az a parthoz közel húzódva figyelte az eseményeket. Egy-egy szebb esés után a tömeg tapsolt és visított!:) A partról fényképeztek ,kameráztak és tolakodtak az emberek hogy, lássák a következő szerencsétlent, vagy éppen csak megtudják, minek örül ennyi ember egy helyen.

    Hogy mikor lett óriási a buli? Amikor egy magát in-kalosnak mutató nagydarab állat bejött a vízbe, és elkezdett ordibálni, hogy most azonnal álljon elő, aki ezeket a lyukakat ásta (ugyanis idővel annyi lyuk lett a Balatonban, hogy gyakorlatilag csak esni-kelni lehetett benne) Valamiért két kis gizda szőke gyereket rángatott ki a vízből, kezükbe ásót nyomott, és ordítva utasította őket, h most azonnal temessék be a keletkezett gödröket! A tömeg hörgött, fújolt, tombolt! Valaki meg sárral is dobálta a magából kikelt biztonságist. Vagyis ál-biztonságist. Mivel egyszer csak a tömegen átvergődve jött egy egyenruhás ember, és üvöltve parancsolta a térdig vízben álló balfasznak, hogy vegye le az in-kalos jelzését, de azonnal. A mamlasz ekkor kissé vonakodva,de eltette a plasztiklapocskát, ám sértettsége nem hagyta kimenni, és tovább erőlködött a több száz fős tömeggel szemben. A nép viszont nagy úr, ereje elsöprő, ha egyet akar. Mi pedig egyet akartunk: takarodjon ki, és szórakozhassunk tovább. Sárdobálás közepette mit volt mit tennie, kivánszorgott a pályát tévesztett őrült. A fesztiválozók tomboltak! Hullámoztunk, énekeltünk, külföldiek elkezdtek valamilyen egyendallamot kántálni! Mindenki tapsolt, mi meg csak pislogtunk a tömegből hogy mit teremtettünk. Először úgy éreztem, kár hogy nem tudja mindenki: ezek MI voltunk!! Mi kezdtük. a mi ötletünk volt. Mi ástuk az első nagy lyukat. Aztán szépen lassan ez az érzés elmúlt, és rájöttem, ez úgy szép, ahogy van. Jó, hogy mi tudjuk, mivel kezdődött, örültünk, hogy egy ilyen egyszerű poén ilyen embertömeget tudott összetartani. És büszkeséggel mentünk végig az aprókavicsos forró ösvényen, hallgatva az erről folyó beszélgetéseket.

Miután szerteoszlott a tömeg, valóban kijöttek a vizimentők. Álldogáltak a térdig érő vízben, tapogatóztak. Tanakodtak erősen. Egyik másik azért kuncogott is, és rádiós „segítséget” kértek. A parton „szemtanúkat” faggattak, vajon mikor kezdődhetett ez az egész, hány gödör lehet és merre…

Vizimentő:           Mióta lehetnek ez a gödrök?

Szemtanú:          Nem tudom pontosan, de körülbelül egy órája.

R. Eszter:           Már egy napja ezt játsszuk. Ne tessenek aggódni, a víz nagyjából 10 perc alatt                                     visszahordja az iszapot.

Megnyugodtak. Elmentek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.